"Nem az igazán kín, mikor könnyektõl el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és kívül mégis mosolyogsz."
Copyright 2009 © Dolor-Doloroso G-Portal
ALHANA
ALHANA LYRICS album: "Csillgaszellő" (2002)
1. Nem Akarok [Siegl András] Este magába szív, átölel és körbe zár a végtelen A süket csendben meghallhatod Te is saját lelkedet Érzed elborít már, összetép és elsodor a hazugság És körülötted egyre inkább teret nyer az álnokság. Kisgyermekként naív voltál, buntelen és védtelen Nem voltak még hamis álmok, fagyos hideg éjjelek. Most nyitott szemmel nézel rám, nem érzel belül semmit sem Saját fényed elvakít, és nem látsz tole rendesen És most kapaszkodhatsz tíz körömmel, nem érhetsz el semmit sem, A lábaidnak nincsen támasz, és elborít a félelem, A széllel szemben próbálod, bár tudod jól, hogy nem lehet. Mégsem fogod egy álarc mögött leélni az életed. [Ref.:] Nem, nem akarok Egy lenni a sok közül Nem, nem akarok A sorban állni tétlenül Nem, nem akarok Rohanni csak cél nélkül És nem, nem akarok Bunös lenni vétlenül 2. Az Ördög Csókja [Mary] Elfeledtem, honnan jöttem, Egész múltam semmivé vált. Fönt a szirten ez a régi ház, Otthonom lett, s börtönöm tán. Várnak rám valahol tudom, Fájó titkom mégis fogva tart, Egyre várom, jöjjön az éj. [Ref.:] Ezer éves átok ül a kísértetházon, Éjfélkor az átok benne testet ölt. Elgyengül testem, ajka rátapad forrón, A vérem szívja, a csókja öl. Ezer éves átok ül a kísértetházon, Éjfélkor az átok benne testet ölt. Éjfélkor, ha eljön ajka szomjas és forró, Fáj és éget, mégis jó. Mégis jó. Anyám arca, bátyám hangja, Tuno emlék, földereng még. Nyitott szemmel, ébren álmodom, Szökni innen úgysem tudnék. Társam nincs, csak egy vén cseléd. Ételt O hoz, nem szól, nem beszél. Itt hagy O is, ha leszáll az éj. Ezer éves... 3. Öregember [Siegl Zoltán] Fagyos kint az éj, Jeges könnyekkel Újra itt van Ránk köszönt a tél. Várok néha rá, Kedves emlékek Visszahívják, Hogyha erre jár. Új mesét kínál, Köpenye messzi táj Porával terhes, Ismét köztünk jár. [Bridge:] Nem számít a hó Nem számít a háború Nem számít a fagy s a jég Az öregember mindig eljo... ...közénk. Várják új utak Új kalandok Hívják örökké (De) újra eljön majd. [Ref.:] Mindenki jól ismeri már Egész évben a napra vár A kandalló fényénél Az Öregember mesél 4. Mágus [Siegl Zoltán] Könyörgések szólnak nekem, Fekete tintával írják le nevem. Mágus vagyok, az éj boszorkánya, Nem fog a máglyák fekete lángja. Tuzvihar robban a szavam nyomán, Mindent elsöpro jeges hurrikán. Érintésemre (a) halál jön el, Rád borul, mint egy sötét lepel. Elszakít valami a való világtól, Elvakít újra a hatalom-mámor. [Ref.:] Mágus vagyok, mindenható, Kárhozott lelkem örökké való. Mágus vagyok, isteni lény, Sötét királyno, a fekete fény. A tudás az enyém, mi mindent megér, De nagy árat adtam a hatalomért. A testem összetört, kihult a szívem, De érzem az erot, mely izzik velem. 5. Csillagszello [Siegl András] [Alhana:] A vihar után csend jött, most némán hallgatom Úgy hittem, nem érnek földre a hullócsillagok. Hogy apám és az otthonom mindörökké vár, A zöld erdo, a selyemfák, a nap az én hazám. Nézd, most összedolt a szello fújta kártyavár, A birodalom romokban, itt fekszik jó apám. Miért kellett a gonosz varázs, hazug szép mesék, Mit ér hát a hatalom, ha lelked most a tét? [Lorac:] Ha visszafordíthatnám az idot, a szép napok, Eljönnének hozzám újra a boldog hónapok. Nevetnék, hogy nevess Te is, fogd kezem, Alhana Még itt lenne, még létezne, az elfek otthona. Nem akartam semmit, csak egy boldog szigetet, A sárkánygömbök erejétol vártam új életet. A Nap tuzével, Hold fényével tettem rá kezem, De a kristálygömbök hazugsága elvette lelkemet. [Ref.:] A álom véget ért, egy új élet hajnalán Az elfek osi népek büszkén áll a vár fokán. A álom véget ért, nincs több harc és szenvedés, És neved fent ragyog majd, a dicsoség egén. "Alkonyat" (2003)
1. Utolsó Perc [Pihokker Péter] Vörös hajnal, vér csorog az ég szeméből Kihalt az élet mindenki szívéből Lidérces hosszú álom az egész Nem jön soha megváltó ébredés Küzdöttél, de nem látod az alagút végét Céltalan harc egy értelmetlen életért Nincsenek vesztesek, csak túlélők Nincsenek győztesek, csak túlélők Mutass egy utat, mi kivezet innen Ha tiszta marad lelked, elveszik minden Menekülj magad elől, de soha ne feledd Te sem élheted túl az életet Van egy bibliád, te minden láttál már Jártál templomba, te mindent tudsz már Gyűlölet, félelem, halál, halál Örökös rémálmok, menekülés, halál [Ref.:] A hold ma éjjel olyan fényes A kés pengéje olyan éles A föld ma rám éhes Viszlát... élet Gályarab egy vesztébe rohanó gályán Imádkozz, mert őrült van a kormánynál Szép ígéretek, csak üres szavak A jelen sötét, a jövő véres, hallgatag Villámok, robbanások, angyalok sikolya Fegyverek, Isten vére, ördög édes csókja Kérlek, mentsd meg a lelkem a pokoltól Szabadíts meg magamtól, a gonosztól 2. Álomvilág [Siegl András] Az álmok csak Terád várnak Viszik a vágyad, süvít a szél Ott, hol nem fáj a tegnap Rád vár a holnap Sodor az éj A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet Ölelésük magába zár és elragad a képzelet Mindenkire vár egy álomvilág Valóság lehet, ha szíved hallgat rá [Ref.:] Az álmok... A föld illata reményt hordoz, ősi ösztönt, képeket Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed A levegő sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket Mindenkire vár... [Ref.:] Az álmok... Élni kell, mert van még miért, ha érzed belül, elhiszed Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed Az álomvilág magába zár de simogat, nem eltemet Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed Mindenkire vár... [Ref.:] Az álmok... 3. A Zafír Égen Túl [zene: Hígvégi Tamás, szöveg: Corun, Sigli] Néma már, az alkonyatban sír a táj Nincs fény, a hanton fekszünk O és én Egy női név hómárványba karcoltan Egy síró, örök éj Lásd, hogy merre megy az új világ És lásd célod, s nem végzeted vár És szállj, újra szállj szabadon Mert az élet szele már fúj A sápadt zafír égen túl Égek, akár egy tüzes mag Hideg fényű messzi csillag Vakon száguldó tudat Várom, az út merre mutat Fáj, mit mögöttem hagyok Fájjon, én mégis indulok Szemem egy sugártól lesz vak Hív a fény, hogy induljak Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt A távolban egy ábránd fogad: Élet s halál, mind ugyanaz? Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te kinek ha nem mondják magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el? Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás Nem leszek egy kőbe vájt név, Kereszten egy megkopott kép Elfelejtett régi évszám Emlék csak egy korhadt táblá
"Az Utolsó Bárd" (2005)
1. Az Utolsó Bárd [Siegl András] Magányos alak áll fent a hegytetőn, Lágy szellő fúj felé az erdő felől. A mélyben lent fekszik az egész nagyvilág, Élet s halál titkait mind ismeri már. Letűnt, ám büszke nép végső sarja O, Dalnok, s dalában ott van múlt, jövo. Hosszú útja lassan, ím már vége felé jár, Hisz füstöt hoz a szél, és lángol a határ. Egykoron az ember még tisztelte őket, A sárkányok voltak az öregek s bölcsek. Az ég s a föld urai békében éltek, Az ember akkor még nem rettegte őket. Amikor még nem volt céltalan gyűlölet, Hazugság, hamis hit nem tépett lelkeket, Jóság és gonoszság egyensúlyban élt, De sárkányok haragjától izzik most az ég. [Ref.:] És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letűnt korok árnya új életre kel. Ím parázsló földek: a tűz nyelve szólott. Felperzselt erdők, izzó vörös égbolt. Sárkányok lángja emészti el végleg, Hogy hamvából keljen újra tiszta ének. A pusztulás közepén büszkén áll a lángban, Dühös szelek hozzák hangjait dalának. A domb ahol áll, az lesz végső sírja, De éneke a romlást örökre megírja. Így lett hát vége az utolsó bárdnak, De dala megmaradt a kövekben, fákban. Éneke átszáll zöld mezők fölött, Hegyekben visszhangzik, folyókban hömpölyög. És ha némán ülsz, csendben, tán Te is hallhatod, Mert bennünk él, csak bennünk, örökké élni fog.. [Ref.:] És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letűnt korok árnya új életre kel, Új reményt hoz el. 2. Árnyékdal [Vereinigte Bühnen Wien] Wolfgang Mozart: Az árvaság vak rémület. Büntetés a felnőtt élet. A sorsomat most hogy vonszoljam én, egymagam? Egy láthatatlan villanás nem vezet már kézenfogva az éj sötét és félelmes ölén. Most hogy nőjek fel én? A kérdés csak az: Az árnyékom hogy lépjem át? A sorsom ellen mit tegyek? Hogy törjek szét egy glóriát? És felnőtt már is hogy legyek? Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát? És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át? A szép üveggömb összetört, nem véd többé gyermek álom És száz cserép közt sebzett szívvel állsz tétován. Ha rád zuhan egy zord világ, hogy bírnád el gyönge vállal? Átkozódhatsz senki nem felel, de érzed: menni kell. A kérdés csak az: Az árnyékom, hogy lépjem át? A múlttól búcsút hogy vegyek? Hogy törjek szét egy glóriát? Miért bánt a lelkiismeret? Hogy száll az ember, ha földrerántja önmagát? És hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át? Félelem, mely fojtogat Súlytól görnyed vállam Faggatózó csend gyötör, és nincsen válasz arra, hogy miért? Rejtőzködő szemek mégis tudom követ az árnyékom követ, és érzem, hogy egy napon elpusztít még! Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell? Nézd, hogyan lépjem át? Félek a sorstól Hogy lennék dróton rángó báb? Hogy éljek így? Hogy éljek így? Nincs válasz: Árnyékom hogyan lépjem át?! 3. Az Ördög Csókja [Mary] Elfeledtem, honnan jöttem, Egész múltam semmivé vált. Fönt a szirten ez a régi ház, Otthonom lett, s börtönöm tán. Várnak rám valahol tudom, Fájó titkom mégis fogva tart, Egyre várom, jöjjön az éj. [Ref.:] Ezer éves átok ül a kísértetházon, Éjfélkor az átok benne testet ölt. Elgyengül testem, ajka rátapad forrón, A vérem szívja, a csókja öl. Ezer éves átok ül a kísértetházon, Éjfélkor az átok benne testet ölt. Éjfélkor, ha eljön ajka szomjas és forró, Fáj és éget, mégis jó. Mégis jó. Anyám arca, bátyám hangja, Tuno emlék, földereng még. Nyitott szemmel, ébren álmodom, Szökni innen úgysem tudnék. Társam nincs, csak egy vén cseléd. Ételt O hoz, nem szól, nem beszél. Itt hagy O is, ha leszáll az éj. Ezer éves... 4. Csillagszellő [Siegl András] [Alhana:] A vihar után csend jött, most némán hallgatom Úgy hittem, nem érnek földre a hullócsillagok. Hogy apám és az otthonom mindörökké vár, A zöld erdo, a selyemfák, a nap az én hazám. Nézd, most összedolt a szello fújta kártyavár, A birodalom romokban, itt fekszik jó apám. Miért kellett a gonosz varázs, hazug szép mesék, Mit ér hát a hatalom, ha lelked most a tét? [Lorac:] Ha visszafordíthatnám az idot, a szép napok, Eljönnének hozzám újra a boldog hónapok. Nevetnék, hogy nevess Te is, fogd kezem, Alhana Még itt lenne, még létezne, az elfek otthona. Nem akartam semmit, csak egy boldog szigetet, A sárkánygömbök erejétol vártam új életet. A Nap tuzével, Hold fényével tettem rá kezem, De a kristálygömbök hazugsága elvette lelkemet. [Ref.:] A álom véget ért, egy új élet hajnalán Az elfek osi népek büszkén áll a vár fokán. A álom véget ért, nincs több harc és szenvedés, És neved fent ragyog majd, a dicsoség egén.
"Tündértánc" (2005)
1. Intro: A Fekete Rózsák Kertje 2. Élj Úgy [Zene: Bazsi; szöveg: Sigli] Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz! Mondd mennyit ér egy igaz szó, Ha nem hallgatja senki sem? Mennyit ér a bölcsesség, Ha nincs mögötte értelem? Mondd mit ér az irgalom, Ha képmutatás övezi? És mennyit ér a fájdalom, Ha nem oszinte, emberi? [Ref:] Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz! Ha láncok közt, mondd mit remélsz? Élj hát úgy, hogy szabad légy, Bátran vállald mennyit érsz! Élj hát úgy, hogy bármit tégy, A tükörbe majd büszkén nézz! Légy önmagad, az Egyetlen, Minden perced igaz legyen! Mondd mennyit ér a hatalom, Ha ostoba és féktelen? Mennyit ér a szerelem, Ha szívtelen, lélektelen? Mondd mit ér a szabadság, Ha múló remény, semmi több? Mennyit ér a boldogság, Ha csak pillanatnyi káröröm? [Ref.] [Szóló: Bazsi] Mennyit ér a becsület, Ha béklyó csak, mi gúzsba köt? És mennyit ér az igazság, Ha körbelengi hazug köd? Mondd mennyit ér a barátság, Ha torbe csalja árulás? És mennyit ér egy imádság, Ha nem hiszed, hogy hallanák? [Ref.] 3. A Zafír Égen Túl [Zene: Hídvégi Tamás; szöveg: Corun, Tomi, Sigli] Néma már, az alkonyatban sír a táj. Nincs fény, a hanton fekszünk O és én. Egy noi név hómárványba karcoltan, Egy síró, örök éj. Lásd, hogy merre megy az új világ. És lásd célod, s nem végzeted vár. És szállj, újra szállj szabadon, Mert az élet szele már fúj A sápadt zafír égen túl. Égek, akár egy tüzes mag, Hideg fényu messzi csillag, Vakon száguldó tudat, Várom, az út merre mutat. Fáj, mit mögöttem hagyok, Fájjon, én mégis indulok. Szemem egy sugártól lesz vak, S hív a fény, hogy induljak. Izzó homok talpam alatt, célom rég mögöttem maradt. A távolban egy ábránd fogad: élet s halál, mind ugyanaz? Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot ÍGY fogadd el? [Ref.:] Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás Évek, lassuló léptek, néztek, így hova érek. Képek - már semmit sem értek, félek - de van megoldás. Nem leszek egy kobe vájt név, Kereszten egy megkopott kép, Elfelejtett régi évszácrjg lék csak egy korhadt táblán. Nem leszek egy kobe vájt név, Kereszten egy megkopott kép, Elfelejtett régi évszám. Emlék csak egy korhadt táblán. [Szóló: Pihe] [Ref.] 4. Számuzött Angyal [Zene / szöveg: Pihe] Az istenek számuztek a Földre, Mert a megsértodött angyalok Nem bírták már elviselni, Hogy az örök fény egyedül én vagyok. Halandóvá kellett lennem, Mert irigyek rám a csillagok. Tiszta fényem elnyom mindent, Az örök éjben egyedül ragyog. [Ref.:] Számuzött, számuzött angyal Számuzött, számuzött angyal Nem küzdhetsz ellenem, Mert nincs hozzá erod! Számuzött, számuzött angyal Számuzött, számuzött angyal Ereszkedj térdre, és hajts fejet Az istennod elott! Ne kérj semmit, úgyis hiába, A Föld már egyedül ÉRTEM forog. Rádmosolygom, de tudnod kell, Hogy kegyelmezni neked sem fogok! Rád találtam, megátkozlak, Nincs már tavasz, csak örök fagy. Együtt zuhanunk a pusztulásba, Mindörökre a foglyom vagy! [Ref.] [Szóló: Pihe] Eloszlattam a sötétséget A világ lángokba öltözött. A pokol fényei izzanak, A gonosz a Földre költözött. Egy szenvedés a földi élet, de megbánják ezt az istenek! A mennyországba jutok úgyis, és a királynojük majd én leszek! [Ref.:] Számuzött, számuzött angyal Számuzött, számuzött angyal Úgysem küzdhetsz ellenem, Ehhez nincs elég erod! Számuzött, számuzött angyal Számuzött, számuzött angyal Hullj a porba ,és alázkodj meg A lábaim elott!!! 5. Az Utolsó Bárd [Zene: Tomi; szöveg: Sigli] Magányos alak áll fent a hegyteton, Lágy szello fúj felé az erdo felol. A mélyben lent fekszik az egész nagyvilág, Élet s halál titkait mind ismeri már. Letunt, ám büszke nép végso sarja O, Dalnok, s dalában ott van múlt, jövo. Hosszú útja lassan, ím már vége felé jár, Hisz füstöt hoz a szél, és lángol a határ. Egykoron az ember még tisztelte oket, A sárkányok voltak az öregek s bölcsek. Az ég s a föld urai békében éltek, Az ember akkor még nem rettegte oket. Amikor még nem volt céltalan gyulölet, Hazugság, hamis hit nem tépett lelkeket, Jóság és gonoszság egyensúlyban élt, De sárkányok haragjától izzik most az ég. [Ref.:] És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letunt korok árnya új életre kel. Ím parázsló földek: a tuz nyelve szólott. Felperzselt erdok, izzó vörös égbolt. Sárkányok lángja emészti el végleg, Hogy hamvából keljen újra tiszta ének. A pusztulás közepén büszkén áll a lángban, Dühös szelek hozzák hangjait dalának. A domb ahol áll, az lesz végso sírja, De éneke a romlást örökre megírja. Így lett hát vége az utolsó bárdnak, De dala megmaradt a kövekben, fákban. Éneke átszáll zöld mezok fölött, Hegyekben visszhangzik, folyókban hömpölyög. És ha némán ülsz, csendben, tán Te is hallhatod, Mert bennünk él, csak bennünk, örökké élni fog.. [Ref.:] És szól a dal, száll az ég felé, Az életet viszi el holt földek felé. És él a vér, a békét hozza el, Letunt korok árnya új életre kel, Új reményt hoz el. [Szóló: Bazsi] 6. Mágus [Zene: Alhana, szöveg: Eddie] Virtus, mortis, numinis, atrum Könyörgések szólnak nekem, Fekete tintával írják le nevem. Mágus vagyok, az éj boszorkánya, Nem fog a máglyák fekete lángja. Tuzvihar robban szavam nyomán, Mindent elsöpro jeges hurrikán. Intésemre a halál jön el, Rád borul, mint egy sötét lepel. Elszakít a való világtól, Elvakít a hatalom-mámor. [Ref.:] Mágus vagyok, mindenható, Kárhozott lelkem örökké való. Mágus vagyok, isteni lény, Sötét királyno, a fekete fény. [Szóló: Bazsi] [Szóló: Katona Tamás] Elszakít a való világtól, Elvakít a hatalom-mámor. [Ref.] Enyém a tudás, mely mindent megér, De nagy árat adtam a hatalmamért. A testem összetört, kihult a szívem, De érzem az erot, mely izzik velem. 7. A Sárkány Orei [zene / szöveg: Tomi] Nem is oly messze, mint hinnéd, Ott ahol csak a két fa áll, Nincsenek ott istenek, Csak elmúlt hosök emléke vár. Vonz téged az osi végzet, Sápadt lelkek jajszava vár. Nincs béke nincs háború csak (A Sárkány) Kit tán rég elfeledtek már. Földbe fagyva fekszik csendben, Az alkalomra vár, a létre. Nem boldog, és nem is szenved, Jelét írta már az égre. [Ref.:] Mélyen alszik, mélyen pihen, Rög temette, vak föld zárja. Ha nem kelted fel az alvó sárkányt, Ot is csak feledés várja. (Ne félj) Szólítsd meg a sárkány orét, Ébreszd föl ot mély álmából, A súlyos sár és föld alatt Nem tud a Szép alkonyáról. Találkoztál orzoivel, Létük célját megértetted, Azóta ég benned a jel, Fagyott szíved újra érzed. [Ref.] [Szóló: Bazsi] (A Sárkány) Földbe fagyva fekszik csendben, Az alkalomra vár, a létre. Nem boldog és nem is szenved, Jelét írta már az égre. [Ref.] 8. Álomvilág [Zene: Alhana; szöveg: Sigli] Az álmok csak Terád várnak, Viszik a vágyad, süvít a szél. Ott, hol nem fáj a tegnap, Rád vár a holnap, sodor az éj. A csillagos ég föléd borul, szél simítja arcodat. A fák beszélnek, hozzád szólnak, s te meghallgatod hangjukat. Suttogásuk megnyugtat majd, ha bánat marja szívedet, Ölelésük magába zár, és elragad a képzelet. Mindenkire vár egy álomvilág, Valóság lehet, ha szíved hallgat rá. [Ref.:] Az álmok csak Terád várnak, Viszik a vágyad, süvít a szél. Ott, hol nem fáj a tegnap, Rád vár a holnap, sodor az éj. A föld illata reményt hordoz, osi ösztönt, képeket, Az ég adja a szabadságot, hogy szárnyaljon a képzelet. Víz hordozza életedet, és elsodor, ha élvezed, A levego sem halált hordoz, csak tiszta, szelíd képeket. Mindenkire vár... [Ref.:] Az álmok... [Szóló: Bazsi] Élni kell, hisz van még miért, ha érzed belül, elhiszed Lehetsz más, és élhetsz másképp, mert csak tiéd az életed Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed Mindenkire vár... [Ref.] 9. Kísértet [Zene: Pihe; szöveg: Sigli, Pihe] Ez nem álom, nincs belole ébredés, Két világ közt nincsen fény és nincs sötét. Az égre nézek, de hol vannak a csillagok? Mindent látok, de belül mégis vak vagyok. [Szóló: Pihe] Ébren alszom, álmok nélkül álmodom. Úton járok, de hová lépek, nem tudom. A pokol tüze soha nem égethet el, Törött szárnnyal nem repülhetek innen el. [Ref:] Minden éjjel, ha aludni térsz, És egy imát mondasz a lelkemért, Én hallom, hiszen nem mentem el, De itt sem vagyok, hogy veled legyek. Én vagyok az álom. Nem éget úgy semmi, mint az örök fagy, Minden éjjel, ha az alvó nap magamra hagy. Itt bolyongok, mert sorsom örök kárhozat, Rettegsz tolem, de én vagyok az áldozat. [Szóló: Pihe] [Ref:] Minden éjjel, ha aludni térsz, És egy imát mondasz a lelkemért, Én hallom, hiszen nem mentem el, De itt sem vagyok, hogy veled legyek. Én voltam az álom, mit álmodtál, Egy elfeledett emlék volt csupán, De egy elmúlt élet ködös képe Elhalványul már. [Szóló: Pihe] Késo már, nem élek és nem halok, Szólnék hozzád, de hangomat már nem hallod. Soha többé nem hívsz engem, jól tudom, Két világ közt sehová se tartozom. [Ref.] 10. Vigyázz Rám [Zene: Pihe; szöveg: Sigli, Pihe] [Szóló: Pihe] Gyermeki lélek, ártatlan évek, Rég elmúltak már. Álmaim fénye izzik az éjben, Hívogat, egyre csak vár. Lüktet a vérem, szabadnak érzem A máskor oly gyötro magányt. Tengerkék ég ragyog fenn, És egy angyal néz le rám. Nem hittem, hogy élhet egy mese, Hogy léteznek angyalok. Tudom, teljesen más voltam régen, De itt vagy, és én is itt vagyok. Rég, a suru bársony éjben Angyalszárnyakon Rám néztél a sötétben, Egy mosollyal szép arcodon. [Ref.:] Megkaptalak, a sors hozott Vezess engem, én vállalom. Messzire dobom a gondokat, És nevetek csak a halálon. Átölelsz és elhozol Egy gyönyöru új világot, Ahol érett minden gyümölcs, És ragyognak a virágok. [Szóló: Pihe] A döntés már az enyém régen, Kezedbe adom az életem. Tudom, álomból épült vár Lehetnél, de én hiszek Neked. Egy perc csendet, ennyit kérek Pihenjen meg a világ! Már tudom azt, hogy mennyit érek, És lesz a síromon majd virág. [Szóló: Pihe] 11. Csillagszello [szimfonikus]
AJÁNLOM AZ OLDALT
