Egy let vge
A fjdalom csak egy seb, Mit a bnat gygyt meg, A bnatot elûzi az idõ, Ami csak egy szvedrõl lehullott kõ, Ha az let kialszik benned, Csak a Hall hoz megnyugvst neked, De most ld t a knoknak knjt, Szvemnek minden fjdalmt, Elõfordulhat, hogy megbztl valakiben, Kinek gonoszsg volt a lelkben, s ezrt nem mondod el nekem, Mi nyomja szved, mi tri ssze lelked, Lehet, hogy flsz a tõr jabb szrstl, Mely mr vgedet okozn, de nem lehet, Hogy mr senki sem menthet meg tged, S ha hirtelen gy rzed r tallsz, Mr nem mered megmondani neki, Hogy senki ms nem rtheti, Azt mi emszt tged, s hagyod elmenni, Nem akarod az õ szivt is sszetrni, s ez gy fog sorba kvetkezni, Amg el nem jn rted, Aki mindig megrt tged, s nem engedi folyni a vred, De ez a lny nem ember, nem llat, Hanem a Hall aki mr nem vrhat, Hogy vgignzze knodat, s magval visz tged, s vgre vge minden szenvedsnek. |