1991és 1992 fordulóján még Norvégiában is ismeretlen fogalomnak számított a black metal, annak ellenére, hogy az undergroundban már ekkor nem egy banda dolgozott keményen hosszú ideje ebben a stílusban. Az egyik ilyen formáció a Satyr vezetésével működő Satyricon, amely ekkoriban rögzítette próbáit, és ekkoriban készíti el első demoját is, amelyből ezer példány talál gazdára. Belső problémák miatt két tag távozni kényszerült, „helyükre” egy ember érkezik, igaz ő később Frost néven válik ismertté. Már vele készült a demo utáni első Satyricon nóta, a Ravens Black, amellyel a csapat kiadóknak küldözget szerződés reményében. Csupa pozitív visszajelzés érkezik, a Satiyricon is fejlődik, kialakítja zenéjének karakterét. 1993 telén már újabb kiadvánnyal jelentkeznek, ami a The Forest Is My Throne címet kapja, és amely alapján leszerződteti a zenekart a svéd No Fashion Records. Satyr elkezdi friss szövegeit írni, amelyeknek középpontjában a középkor áll, ennek megfelelően a zene is hasonló hangulatot kap. A triót elhagyja az egyik őstag, így már csak Satyr és Frost alkotja az együttest. (Azóta is csak ők ketten számítanak hivatalosan tagnak, mind a turnékon, mind a lemezfelvételek alkalmával vendégzenészek egészítik ki a duót) Így kettejükre maradt a debütalbum, a Dark Medieval Times megírása és rögzítése, amelynek nagy lelkesedéssel állnak neki, holott rengeteg balszerencse éri őket a stúdiózás során. Pénzügyi problémák miatt a felvételekkel le is kellett állni egy időre, végül saját pénzükből fejezték be a lemezt. A Tatra adta ki a lemezt, de mivel az avantgárd zenékkel foglalkozó kiadó stílusától elütött a black metal, ezért Satyr saját kiadót alapított. Ez lett az azóta is működő Moonfog Records, amely ma már önálló, de akkor még a Tatra Records alá volt rendelve. A Dark Medieval Times 1993-ban viszont meghatározó black metal csapattá avanzsálja a Satyricont, nemcsak Norvégiában, de egész Európában a legfontosabbak között tartják őket számon. Már ekkor feltűnik zenéjük eredetisége, a progresszív elemek és az akusztikus betétek valamint a nagy-ívű epikus témák, valamint a középkori hangulatot hűen visszaadó szövegek. Az 1995-ös The Shadowthrone lemezen ezek még inkább előtérbe kerültek, de letisztultabb, érettebb formában. Ezzel egy időben – a közönség nyomásának engedve- újra megjelenik The Forest Is My Throne demo. 1996-ban különösen hosszú és megfeszített munka után készülnek el a Nemesis Divina című anyagukkal, amely 100 ezer példányban kel el, -köszönhetően a Mother North klipjének- és amely egy tökéletes esszenciája annak a korai, nyers („necro”) hangzásnak, amit a Satyricon képviselt és tulajdonképpen –kortársaival vállvetve- naggyá tett. Ezt egy sikeres, Gorgoroth-tal és Dissectionnel közös Európa-turné követi. Mivel ekkor már rengeteg Satyricon követő van, és Satyrék is úgy érzik, hogy ezt a középkori témakört már teljesen kimerítették, teljesen más irányba, az experimentális elektronika felé fordulnak. Első lenyomata ennek a Megiddo EP, amely tartalmaz félkész felvételeket, feldolgozást is, de szerepel rajta nóta a következő Satyricon lemezről, a Rebel Extravaganzáról. Az igen szélsőséges hangzású, hagyományokat felrúgó albumon szerepel a Thorns gitárosa, Snorre Ruch, és a Darkthrone dobosa Fenriz is. Az 1999-es lemez szintén siker, szintén trendet indít el, szintén áttörések sorát hozza: Skandináviát leszámítva mindenhol a Nuclear Blast jelenteti meg, turnéjukon pedig – Phil Anselmo személyes kérésére- a Pantera előzenekaraként játszhatnak. Ezt örökíti meg a csapat Roadkill Extravaganza című DVD-je. 2002-ben Ten Horns - Ten Diadems címmel boxsetet adnak ki, a zenekar tizedik születésnapja alkalmából. Ezt követően két évig dolgoznak a Volcano lemezükön, amit már egy multi, a Virgin dob piacra. Kétségkívül a Satyricon legnyomasztóbb, legridegebb albuma, a Rebel Extravaganzán megismert indusztriál elemek jóval hangsúlyosabbak lettek. Ezen az albumon szerepel a Fuel For Hatred, amelynek klipjét az a Jonas Ĺkerlund készítette, aki amellett, hogy a Bathory dobosa volt, a Metallicának, Ozzynak, és Madonnának rendezte egyes klipjeit. Az album megjelenését követően a Satyricon a Morbid Angel társaságában turnézott, 2004-ben pedig a Wacken fesztiválon adtak egy nagyszabású koncertet, ahol a Darkthrone frontember Nocturno Cultoval iktattak be néhány Darkthrone klasszikust a programjukba.   Satyricon Discography: 1993 Dark Medieval Times (Moonfog) 1994 The Shadowthrone (Moonfog) 1996 Nemesis Divina (Moonfog) 1999 Rebel Extravaganza (Nuclear Blast) 2002 Volcano (Capitol) 2006 Now Diabolical (Century Media) 2009  The Age of Nero (Koch)

Sigurd Wongraven (Satyr) vocals/guitars/bass         Kjetil Haraldstad (Frost)   former members: Tomas Haugen (Samoth)   Ted Skjellum (Kveldulv) guitars drums