Életem utolsó pilanata

Hallom, hogy valami hív,
érzem, hogy itt a vég,
pedig nem ez volt a cél,
de lelkem útra kél.

Látom az ördög körvonalait,
a pokol homlokzatát,
valaki ebben leli örömét,
és keresi áldozatát.

Már minden veszve van,
a hit már nem elég,
a másik part messze van,
de mondd meg: niért?

Hagyjál békén, és engedj,
mennem kell, messzire.
engem pedig felejts,
mert eltûnök örökre.

Nézek,de nem látok semmit,
ordítok, mert fáj,
szenvedtem már, de annyit,
kérlek, ne hívj vissza már!

Nincs más választás,
csak ne nézz vissza,
az élet szenvedés,
senki sem tiszta.

Mi tett engem ilyenné,
miért vagyok gyáva?
A többi már nem nehéz,
de reménykedem, hátha.

De már tényleg vége,
eltávozok innen,
a többieket nézve,
eláll a lélegzetem.

Életem utolsó pillanata,
csak egy kis mozzanat,
nincs nappal, se éjszaka,
ha az ördög elragad!